Napizene

Ha már a nosztalgiázásnál tartok, megemlítem, hogy mostanában állandóan ezt a számot hallgatom. Valami román dj meg a haverja adja elő, kis blődli lityilötyi dalocska, de szeretem. Azért is, mert a klipjét itt forgatták Pesten. Akárhányszor látom ezt a klipet vagy Katy Perry Firework-jét, mindig tudatosul bennem, hogy milyen szép fővárosunk van, csak kár, hogy mi már nem igazán látjuk benne a szépséget, csak a rosszat.

Szóval íme a dal:

Hiányzol...

Régen jártam errefelé. Egyszerűen azért, mert tulajdonképpen semmi olyan extra dolog nem történt az életemben, amiről érdemes lett volna posztot írni. Eltelt a nyár, a srácoknak elkezdődött a suli és a vele járó reggeli koránkelés és társai, a leckeírások-ellenőrzések, nekem pedig a szokásos taposómalom, amit hol jobban, hol rosszabbul viselek. De nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy hiányzol. És a hiányod megér egy bejegyzést a blogomban.

A múltban igen fontos része voltál az életemnek, és valamilyen szinten még ma is az vagy, bár már nem vagy jelen a mindennapjaimban olyan intenzíven, mint 3 éve voltál. De sosem foglak elfelejteni. Sok változást hoztál és rengeteg (na jó, nem rengeteg, de sok) ismerőst, barátot. Összekovácsoltál embereket. Órákig tudtunk beszélgetni Rólad a chaten, sírva röhögtünk egymás hülyeségein. Sztorik születtek Rólad - Veled (ártatlan-kedves és bőven 18 karikás történetek egyaránt), amiket naponta több órán keresztül olvastam. Ki sem lehetett robbantani a számítógép elől. Én is megpróbálkoztam egy történet megírásával, ami mai szemmel olvasva nem sikerült túl jól, viszont visszahozza azokat a pillanatokat-érzéseket, amik akkor vettek körül, amikor a történet született. Felnőttként úgy viselkedtem, ha Rólad volt szó, mint egy tizenéves kis hülye némber. Azt terveztük az egyik ismerősömmel, hogy kiutazunk külföldre, hogy láthassunk. Persze ez nem jött össze, egyrészt anyagi okok miatt, másrészt pedig addigra már...hm..."kiégtem". "Hűtlen" lettem Hozzád és találtam másvalakit, aki ugyanazt váltotta ki belőlem, mint egykor Te.

Ma már nem tudok Rólad túl sokat, mert - mint mondtam - nem követem az életedet percről-percre. Viszont mostanában nagyon sokat gondolok Rád, mert mindig történik valami, amiről Te jutsz az eszembe. 

És jó érzések töltenek el. Mosolygok, amikor nézegetem a képeidet, és valamit mindig fel tudok idézni a "közös múltunkból".

Hiányzol. Tudom, hogy nem fogsz visszatérni azokba a körökbe, ahol most én "mozgok" és ahonnan leléptél (jól tetted egyébként), de szeretném, ha tudnád: HIÁNYZOL. És köszönöm, hogy néhány boldog pillanatot-percet-órát hoztál az életembe. Köszönöm a barátokat, akiket kaptam. Köszönöm az érzéseket. MINDENT KÖSZÖNÖK.

Ui: EZT még mindig imádom Rajtad...



Nyehh...

 És ezt is...

Na és ettől még mindig...hmmmmmmmm...

Nem is tudom, hányszor néztem meg ezt a videót, amiből ki lett csípve ez a pillanat...

Na, keressünk még...

Pakolhatnék még órákig...


És ez is hiányzik.

HIÁNYZOL, JÉGEMBER.

Évforduló - kezdet és vég

Ezt a bejegyzést inkább csak a fórumos lányok fogják érteni (remélem), úgyhogy ha valaki "idegenként" idekeveredne, attól jó előre elnézést kérek.

Tehát a mai nap egészen pontosan a 3. évforduló. Hogy minek az évfordulója? A Forma 1 - és Kimi Räikkönen - őrületem kezdődött 2008-ban ezen a napon.

És miért olyan nagyon fontos ez a nap, hogy megemlítsem? Mert ezekből a dolgokból mára nem maradt szinte semmi.

A Forma 1 még mindig megy, de már korántsem azzal a hévvel és szenvedéllyel, mint 3 éve. Ennek az egyik fő oka az, hogy Kimi elhagyta a (száguldó) cirkuszt, és magával vitte a lelkesedésem nagy részét is. A lelépése körülményeit már nem figyeltem árgus szemekkel, de elvette a kedvemet az, hogy sok helyen és sok ismerőstől olvastam bántó dolgokat. Rólam is. Még ha nem is konkrétan nekem címezve, de tudtam, hogy rám (is) gondoltak azok a valakik, akik például divatszurkolóknak hívták azokat, akik a Ferrarinál maradtak annak ellenére, hogy Kimi ment, Fernando Alonso pedig jött. Mondom, nem tudom, hogy mi volt a háttérben (amit az érintetteken kívül senki nem tudhat), de a mesterségesen gerjesztett ellentétek, beszólogatások, a sokszor a szívem mélyéig hatoló bántó megjegyzések a Ferrariról és Ferről...nos hát ezeknek óriási szerepe volt abban, hogy eltűnjön az imádat.

Oké, ehhez hozzájárult az is, hogy nem szeretem Sebastian Vettelt. Nem szeretem. Sosem fogom megszeretni. Ez olyan biztos, mint hogy most itt ülök és posztot írok. Nem azért nem szeretem, mert nem szerethető. Biztosan az. Nem azért nem szeretem, mert tehetséges és sorra nyeri a futamokat (na jó, az utolsókat nem annyira). Már akkor láttam, hogy tehetséges, amikor még nem Red Bull - pilóta volt. Ezt el is ismerem, és sosem tagadtam, hogy az.

Az ok, amiért nem szeretem, az az, hogy neki sikerült éket vernie azok közé az emberek közé, akik régebben szinte minden éjjelüket - nappalukat együtt töltötték, még ha csak virtuálisan is. Kimi távozása lyukat ütött az addig összetartó kis társaság falain, és ezek a lyukak egyre csak mélyültek, egészen odáig, hogy nem tudtunk egymással normálisan beszélgetni, mert mindennek civakodás lett a vége. Civakodás két olyan ember miatt, akik azt sem tudták/tudják, hogy a világon vagyunk.

Azóta eltelt néhány év, mindenki idősebb lett (csak én nem :P), és a dolgok más színezetet kaptak. Nálam legalábbis. Rájöttem arra, hogy ezek a veszekedések, beszólogatások nem vezetnek sehová. Illetve oda, hogy ha valaki szólt valamit, akkor valaki más egyből reagált rá és sokszor nem a legszebb módon. És ez így nem jó.

Amióta Forma 1-et nézek (úgy értem, komolyabban), mindig Ferrari - szurkoló voltam, és ezt erősítette Kimi rövid piros overálos pályafutása is. Emlékszem, abban az időben rendszeresen "veszekedtünk" a sógornőmmel, mert ő Hamilton - drukker volt, és ha együtt néztük a futamokat, annak nem volt jó vége (pláne ha közben megittunk néhány Bacardi Breezert). Utáltam Hamiltont, mert folyamatosan jobb eredményei voltak és a csapból is ő folyt. Azt az ő esetében is elismertem, hogy borzasztóan tehetséges, de ennél tovább nem mentem. Viszont mindig örültem, ha valami baj volt a kocsijával. Ma pedig már majdnem egy szinten van a Ferraris pilótákkal. Na jó, ez erős csúsztatás, de már neki is szurkolok a futamokon - egészen addig, amíg nem veszélyezteti a Vörösöket. És addig, amíg van arra esély, hogy megszorongassa Sebet. Nem kell, hogy kiüsse, nem kell baleset. Csak legyenek izgalmasak a futamok. Hadd élvezzem végre felhőtlenül úgy a versenyt, hogy tudom is, mi történik a pályán, nem csak azt bámulom, hogy Kiminek milyen a keze, merthogy még mindig kézfetisiszta vagyok, erről Gombinénim tudna mesélni. Szóval eseménydús, jó futamokat akarok látni, és nem számít, hogy Seb behozhatatlan előnnyel lesz megint világbajnok. Nem ismerem őt. Bevallom, hogy annyira sem érdekelt soha, mint ember, hogy például megnézzem, hány éves. Nem tudom, hogy elszállt-e attól, hogy tavaly világbajnok lett. Nem is érdekel. És ezt nem rossz értelemben mondom, hanem azért, mert nekem ő emberként egész egyszerűen egy semleges valaki. Viszont azt nem akarom, hogy miatta (és Kimi hiánya miatt) essünk szét teljesen. Nem akarom, hogy egy futam után azt kelljen olvasnom bárhol a neten, közösségi oldalakon számomra kedves emberektől, hogy de jó, hogy ez a retek Alonso és ez az undorító XY kiesett, stb. Ez sarkosított példa, de előfordult. És visszafelé is.

Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy mindenki adja fel az elveit és úgy gondolkozzon és viselkedjen, hogy az mindenkinek megfeleljen, mert ilyen nincs. Nem lehet mindenkinek mindig megfelelni. Lehetetlen. Én csak arra gondoltam, hogy legalább mi ne bántsuk egymást apróságok miatt, mert felesleges. Próbáljunk meg figyelni a másikra. Tolerancia a kulcsszó. Én a koromból (és a munkahelyemből) adódóan jóval toleránsabb vagyok, mint Ti, de ehhez az is kellett, hogy lenyugodjak és másképp, objektív szemszögből lássak bizonyos dolgokat, amik régen fontosak voltak nekem és Nektek is.

Maradjunk meg egymásnak, mert ebben a francos kemény és kegyetlen életben sok esetben csak a barátok segíthetnek.

Na, ez jó hosszúra sikeredett. Már hetek óta érlelődött bennem, és most kiadtam magamból, mert szeretném tisztán, nyugodt lelkiismerettel kezdeni az új időszakomat. A mai naptól. Ha már Kimit és a régi énem egy részét elvesztettem, legalább Ti tudjátok, hogy igyekeztem orvosolni a régi bajaimat, és remélem, ebben partnerek lesztek.

Gombinéni, a Te posztodra ez csak részben válasz, de ígérem, meglesz a teljes reakció is - egyszer.

Szeretlek Benneteket.

Napizene

Teljes szívemből ajánlom Nektek többszöri hallgatásra Adele 21 című albumát. Brutális hang, igényes hangszerelés, tartalmas zene. Mi kellhet még?


Adele: Someone Like You


I heard that you're settled down,
That you found a girl and you're married now,
I heard that your dreams came true,
Guess she gave you things I didn't give to you,
Old friend, why are you so shy?
Ain't like you to hold back or hide from the light,

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it,
I had hoped you'd see my face,
And that you'd be reminded that for me it isn't over,

Nevermind, I'll find someone like you,
I wish nothing but the best for you, too,
Don't forget me, I beg,
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead,"
Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead, yeah,

You know how the time flies,
Only yesterday was the time of our lives,
We were born and raised in a summer haze,
Bound by the surprise of our glory days,

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it,
I had hoped you'd see my face,
And that you'd be reminded that for me it isn't over,

Nevermind, I'll find someone like you,
I wish nothing but the best for you, too,
Don't forget me, I beg,
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead,"

Nothing compares,
No worries or cares,
Regrets and mistakes, they're memories made,
Who would have known how bittersweet this would taste?

Nevermind, I'll find someone like you,
I wish nothing but the best for you,
Don't forget me, I beg,
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead,"

Nevermind, I'll find someone like you,
I wish nothing but the best for you, too,
Don't forget me, I beg,
I remember you said,
"Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead,"
Sometimes it lasts in love,
But sometimes it hurts instead.
--------------------

Azt hallottam, hogy megállapodtál valahol
Találtál egy lányt és megházasodtál
Azt hallottam, hogy az álmaid valóra váltak
gondolom ő megadott neked mindent, amit én nem tudtam
Drága barátom, ne légy szégyenlős
Látod én nem bújok el, vállalom önmagam.

Utálom, ha hívatlanul kell megjelennem
De nem tudtam már távol maradni
Azt reméltem, ha látod az arcom
Akkor rájössz majd Te is, hogy nincs még vége.

De mindegy, találok majd valaki olyat, mint Te
Csak a legjobbakat kívánom neked
Könyörgöm, csak ne felejts el soha
Emlékszem, mikor azt mondtad:
"Néha a szerelem kitart
Néha viszont csak a fájdalom marad"
Néha a szerelem kitart
Néha viszont csak a fájdalom marad

Tudod, hogy az idő elrepül
A tegnap volt csak a miénk
A nyári nap hevében születtünk
Minden nap csodálatos volt és meglepetés

Utálom, ha hívatlanul kell megjelennem
De nem tudtam már távol maradni
Azt reméltem, ha látod az arcom
Akkor rájössz majd Te is, hogy nincs még vége.

De mindegy, találok majd valaki olyat mint Te
Csak a legjobbakat kívánom neked
Könyörgöm, csak ne felejts el soha
Emlékszem, mikor azt mondtad:
"Néha a szerelem kitart
Néha viszont csak a fájdalom marad"
Néha a szerelem kitart
Néha viszont csak a fájdalom marad

Semmi sem hasonlitható ehhez
Nincs aggódás, se törődés
Se sajnálat, se hibák, mind már csak emlék
Ki tudta előre hogy mindez ennyire keserű lesz?

De mindegy, találok majd valaki olyat mint Te...

Filmek, könyvek

Okés, ezzel a poszttal kezdek, mert itt csak felsorolok, nem kell sokat gondolkoznom:

• Rekviem egy álomért (Jared Leto, Jennifer Connelly és a drogok)
• Gia - Kifutó a semmibe (életrajzi film, Gia Marie Carangi szupermodellről, Angelina Jolie-val)
• Frost/Nixon (Michael Sheen, Oliver Platt és még rengeteg nagy színész próbálja meg feleleveníteni a Nixon amerikai elnök bukását okozó Watergate-ügyet, illetve próbálnak meg kicsikarni Nixonból egy beismerő vallomást)
• Fekete hattyú (Natalie Portman Oscar-díjas alakítása, de a többieknek sem kell szégyenkezniük. Főleg Mila Kunisnak nem. El sem tudom képzelni, hogy ez a szexi nő annak a furanyomi Macaulay Culkin-nek volt a barátnője.)
• Dél Királynője (most megy  a sorozat a CoolTV-n. És végre nem egy szokványos dél-amerikai szappanopera. Ebben van minden. Szex, drogok, pasik, nők, cigi, tequila. Most vettem meg a könyvet.)
• A Gyűrűk Ura-trilógia (sosem gondoltam volna, hogy valaha is tetszeni fog, de a kedvenc filmjeim egyike. Bár a könyvet még nem volt lelkierőm elolvasni...)
• Nagyon vadon 1-2. (rajzfilm kutyákkal, medvével, szarvassal és emberekkel, rengeteg humorral, nem tudom megunni)
• Halálos iramban 1-5. (nem filmtörténeti alkotások, viszont szórakoztató filmek, és nem mellesleg dögösek benne a szereplők és jó a zene)
• Millió dolláros bébi (szintén Oscar-díjas film, Hilary Swank-kel, Clint Eastwood-dal és Morgan Freeman-nel.)
• Forrest Gump (szerintem nem kell bemutatni)
• A kör 1-2. (szeretem az ilyen filmeket, még akkor is, amikor a film végén megszólal a telefon...)
• Terminator ( az utóbbi évtizedek egyik meghatározó filmje számomra)
• Vavyan Fable-könyvek (letehetetlen regények, sokadszorra olvasva is ugyanazt az élményt tudják nyújtani.)
• Fejős Éva-könyvek (magyar nő írja főleg nőkről, de azért belekeverednek férfiak is. Nem lányregények, viszont tele vannak NŐI dolgokkal. Életszagúak.)
• Philippa Gregory: A másik Boleyn-lány ( VIII. Henrik egyik feleségéről, illetve annak testvéréről, és a számomra felfoghatatlan 16. századi életvitel tükörképe.)

Hirtelen ennyit tudok mondani. Mostanában sokat tévézek és keveset olvasok, rengeteg filmünk van itthon, ezek közül szoktam az unalomig ismételve nézelődni. Mindig van egy aktuális kedvencem, amit addig nézek, amíg bele nem unok.

Ha valami jó filmet látok, azt úgyis megosztom Veletek.

Emlékeztető

Mielőtt elfelejteném, gyorsan feljegyzem, miről is szeretnék majd írni az első posztokban (nem feltétlenül ebben a sorrendben természetesen):

• reflektálni Gombinéni bejegyzésére
• Julien-K koncert, régi rajongások elmúlása
• fórum, twitter
• filmajánló
• zene
• receptek (kaja, nem gyógyszer)

Miért?

Másodszorra futok neki a blogolásnak. Illetve harmadszorra. Vagy...negyedszerre...? És miért? Nem is tudom.

Csak azt tudom, hogy hetek-hónapok óta érlelődik bennem: csinálni kellene valamit. Hogy nyitnom kellene egy virtuális naplót, amibe lejegyezhetem azokat a dolgokat, amik körülöttem zajlanak és valamilyen úton-módon említésre méltóak (mármint az én szempontomból).

Szóval most talán egy kicsit kitartóbb leszek, mint korábban.